Kitaláltam, hogy ha már hülye picsa módjára lefényképezem magam néha a tükörben az éppen aktuális kinézetem miatt, akkor bizony ki is fogom rakni. :D Ne legyek már olyan álszent, hogy eltitkolom, hogy én is csinálok néha ilyet… xD
A faszán beállított képek helyett egy hétköznapi kiskölyök. :D
[és nem szégyellem]
Princess Cthulhu nyaklánc^-^ Ne merd utánozni, mert Kamilla kitépi a beleidet. :D
Megszenvedtem, hogy ilyen szépek legyenek, de sikerült! :D
Meguntam a jelszavazást. A kommenteket ezután is moderálni fogom, és csak a nekem tetszőket fogadom el. :D Csak mert ilyen jó arc vagyok. Meg igazából annyira unalmas az életem, hogy ezt aztán felesleges jelszavazni. Úgysem olvashat benne senki semmi izgalmasat. Nagyjából annyiból állnak a napjaim, hogy a szerelmesemmel találkozom, a maradék időben pedig a monitort bámulom és/vagy tanulok. Most is meg kéne csinálnom egy régebbi magyar érettségit. Kéne… Meg fogom, ígérem, csak lusta vagyok még hozzá. Ráadásul holnap dolgozat, olyan novellákból, amik benne vannak a szöveggyűjteménybe, szóval mostmár csak a szöveggyűjteményem kéne megtalálnom, ugyanis idén még nem használtam.
Ami egyre jobban aggaszt, hogy folyton felveszegetnek msnre. Mivel ez nem publikus cím, ezért ez nem jó. Persze mindig kiderül, hogy valami mókaság van a dologban, például egy msnpartnerem vesz fel az új címén, vagy valaki, aki tudja, úgy érzi, hogy önkényesen osztogathatja másnak… – Ezt nagyon nem szeretem. Tegnap is felvett valaki, akiről még nem derítettem ki, hogy kicsoda, mert azóta nem volt fenn. Lehet ismét el kell gondolkodnom azon, hogy valami új, baromi bonyolult msn címet találjak ki magamnak. Majd kiderül…
Haladunk ám a tetoválással, nyugi nyugi. De amíg teljesen kész nincs, addig nem fogok kirakni róla képet, az úgy nem az igazi. Szóval nagyjából az újévben várható a fotó. :D Vagy karácsony tájékán. Úgy döntöttem, hogyha Jacko elutazik, felhagyok a varratással, legalábbis egy időre mindenképp. Más dolgokra akarom költeni a pénzem. Mániákusan hajszolom az olyan ruhákat, amik itthon nem fognak szembejönni velem az utcán, és erre szeretném minden pénzem áldozni, hogy ezt elérhessem. Már rengeteg dolgot kinéztem magamnak, csak mivel elég magas az áruk, szépen havi bontásban fogok rendelgetni mindent. 1 hónapban max. 1-2 cuccot, attól függően, hogy azoknak éppen mennyi az áruk.
Egyébként annyira lusta vagyok, és annyira belesüppedtem az unalomba, hogy nemhogy nem csinálom az új hotdog profilom, de be sem lépek hotdogra. :D Nem tudom, mikor lesz belőle valami, de szerintem nem mostanában… Csak Kristóf érdekel, az iskola és a vásárlás. Szar kimondani, de így van. Nem akarok álszent lenni, tényleg ennyi, ami feldob mostanában.
Ja, egyébként… Megkóstoltam a sushit. Vagyis igazából úgy történt a dolog, hogy Jocó rendelt 12 darabot Wasabii-ból, 6 db omlettes és 6 db tonhalas, plusz egy tonhalas szendvicset. nagyjából 1-1 darabot kóstolt meg belőlük, a szendvicshez hozzá sem nyúlt, majd eladta nekünk, mert neki nem ízlett. :D Mi szépen hazahoztuk hozzám, és nekiláttunk… Elsőnek az omletteset kóstoltuk meg, aminek olyan szinten SEMMILYEN íze nem volt, hogy az valami hihetetlen. Tényleg semmi. Viszont emellé rendkívüli módon büdös volt, szóval nem egy nyerő dolog. A tonhalasnak az ízével nem volt gondom, volt benne 1-2 mókaság, ami ízesítette, szóval jónak mondható, de annyira nem tudtam megbarátkozni a szagával… Ezek mind ilyen büdösek? És MIÉRT?:D Nem halszaga volt, mert azzal semmi gond nem lett volna, hanem ilyen iszonyatosan hányingergerjesztő szag, nem tudnám semmihez hasonlítani. Mama meg sem kóstolta, olyan büdösnek találta. Kristóf sem vitte túlzásba a kóstolgatást. Én megeszegettem a tonhalszendvicset, az finom volt, és nem volt büdös, anyu meg a maradék sushit, ő nem érezte, hogy büdös lenne. :D Bár tény, hogyha én rendeltem volna, akkor nem omletteset meg tonhalasat rendelek, hanem valami finom lazacosat, vagy kaviárosat… Na mindegy. Ja, meg persze kitaláltuk, hogy majd mi csinálunk magunknak, akkor nem lesz szagos. :D
Na, most meguntam magam itt is, szóval megyek érettségit csinálgatni.
A bejegyzést természetesen egy olyan képpel indítom, amin Hoolieval [a továbbiakban Balázs] és Dancsival pózolunk, viszont a történet elmesélését jóval korábbi időponttól kezdem. [Itt megjegyzem, Dancsi arcán annyi a báj, kislányosság, kedvesség amennyi több embernek is bőven elég lenne. :D Cserélnék vele fejet. :D]
Balázzsal való megismerkedésünkről már mindannyian olvashattatok, amikor felcsöngetett hozzám, és nagyjából 1 órán keresztül vidáman eltársalogtunk az élet dolgairól, s én rájöttem, hogy sohasem szabad megítélni az embereket az alapján, amit a nagy közönségnek mutatnak. [Ugye mindehhez hozzátartozik, hogy Dancsival egy házban lakom, ez a találkozás így eshetett meg.] Ezek után döbbenettel vegyes meglepetéssel tapasztaltam, amikor myvipen megérkezett az a bizonyos meghívó, erre a bizonyos bulira. Egy ideig hezitáltam, majd úgy döntöttem, hogy mindezt a saját szememmel fogom megnézni, teljes mértékben át fogom élni, különben nem tudnék hitelesen beszélni.
Az esemény napján Ildi már dél körül ideért hozzám, bár az óraátállítás miatt azt sem tudtam, hogy mi a halál van, s fogalmam nem volt arról sem, hogy az én kis okos telefonom átállítja saját magát, ezért meg voltam zavarodva. Jó sok dolgunk volt, az egész délutánt aktív tevékenykedéssel töltöttük. Többek közt befestettem Ildi haját, befontuk neki a műrasztát [bizony, mi ketten, mindenféle fodrász segítsége nélkül:D], voltunk teszkóba energiaitalt venni… De mindez semmi ahhoz a káoszhoz képest, amit a sminkünk, hajunk és ruházatunk okozott…:D Ildi fehér kis nővérkeruhát varratott magának, amit temperás víz és hajfestőecset segítségével vérfoltosra gyártottunk. Az egész fürdőszoba festékes volt. Anyu meg szeret minket. :D Az én ruhám túl puccos volt ahhoz, hogy összecsesszük, szóval sminkeltünk. Előző nap keresztanyumtól kértem kölcsön sminkeket [ha valaki elfelejtette volna, ő foglalkozását tekintve sminkmester], nagyjából 22 féle rúzst kaptam, hasonló mennyiségű szemfestéket, műszempillákat, és kellékeket, amikre szükségünk lehet. Az eredményt talán egy képen kéne megmutatnom… Bár nagy az orrom, de nem kell nézni, köszi. :D
Miután kész lettünk a sminkünkkel, Ildike megcsinálta a hajamat. Húú, nagyon tetszett, de egyik képen sem jön át igazán, hogy milyen baromi jó is lett. Egyébként elterveztük, hogy viszonylag korán odaérünk, hiszen a belépés 21:00-22:00-ig volt meghirdetve. Persze elszarakodtuk az időt a készülődéssel, úgyhogy 20:45-kor még a lakásban voltunk. Igazából csak elindulásunk után jöttünk rá, hogy valószínűleg furán fognak ránk nézni az emberek ilyen fejjel. És milyen igazunk lett. ^-^ Olyanok voltak, mintha legalábbis a világ 8. csodáját látnák, még a szája is tátva maradt néhánynak, hogy ÚÚÚRISTEN, ODANÉÉÉÉZZ!… Kérdem én: ezek az emberek még a tévében sem láttak jelmezes bulit? Tényleg ekkora csoda kicsiny országunkban, hogy valaki beöltözik és úgy megy szórakozni? Érdekes…
Nos, nézzük a megérkezést. Eleve elég kínosan éreztük magunkat magassarkúba, a nők tudják, hogy kényelmetlen, s egy idő után még fáj is. :D De a “szépségért” szenvedni kell ugyebár. Aki nem tudná, a Glam Budapest nevű szórakozóhely az Oktogon közelében van. Mikor odaértünk, szabályosan lesokkolt minket az a tömeg, ami ott volt. RENGETEG ember állt ott, és várták, hogy bejuthassanak. Igazából ez volt az első nagy meglepetés, mert én nem gondoltam, hogy tényleg ennyien lesznek, az igazat megvallva sohasem voltam még olyan bulin, amit egyetlen ember szervezett, és az ő meghívására ennyien eljöttek. Egy ideig az út túloldalán álltunk kettesben, méregettük a tömeget, amikor megjelent két csávó, akik megpróbálták bebizonyítani, hogy ők bizony horrorfilmet rendeznek, és Ildi menjen már el sminkesnek, vagy akár szerepelhet is benne. :D Elég vicces volt.
Miután erőt gyűjtöttünk ahhoz, hogy átmenjünk az emberek közé, beálltunk szépen a sorba, s vártunk, hogy bemehessünk végre. Persze kérdezhetnétek, hogy miért tartott ilyen sokáig, amíg be lehetett menni. Azért, mert amikor beengedtek pár embert, elkérték egyenként a személyiket, egy listán ellenőrizték, hogy benn vannak-e a ‘Ribancok éjszakája’ elnevezésű klubba, eközben le kellett rakni a kabátokat a ruhatárba, kifizetni a belépőt, felvenni a karszalagot, s pózolni Balázsékkal [ahogy azt az első képen láttátok]. Ennyi embernél ez bizony hosszadalmas folyamat.
A sorban állás abból a szempontból jó volt, hogy megbarátkozhattunk az emberekkel, egy megközelítőleges képet kaphattunk arról, hogy kikkel is fogjuk együtt tölteni az éjszakát. Amit megállapítottam, hogy sokak fantáziája elég szegényes volt, már ami a jelmezeket illeti. Tucatszámra láthattunk nyulakat és macskákat, akik csupán egy fejdíszt viseltek az amúgy átlagos ruhájuk mellé. Vagy említhetném a leopárdmintás felsőben pompázó lányokat, akik ezáltal leopárdok voltak. Ráadásul a legtöbben csak addig viselték a kiegészítőket, amíg bejutottak. Érdekes módon a boszorkányon benn már nem volt rajta a hegyes sapkája, s az állatok is kezdtek ritkulni, viszont egyre több lett a mutáció – értsd: cserélgették a jelmezeket, a kaszáson megjelent egy lepkeszárny, vagy éppen egy vámpír kezében a kasza… :D Mindezt a pározódásnak tudtuk be – de erről majd később.
Balázs és Dancsi igencsak örültek annak, hogy elfogadtam a meghívásukat, pedig igazából nem is ismernek. De ez jól esett. :) Balázs mondta, hogy már az elején megbeszélték, hogy csak addig fotózkodnak, amíg én be nem jutok, és majd velem készül az utolsó fotó. És így is lett. Bár volt vagy 11 óra, mire bejutottunk. :D Az első néhány percünket felfedezéssel töltöttük, körülnéztünk, hogy milyen helyiségek vannak ezen a bizonyos szórakozóhelyen, s hol milyen emberek leledzenek. Már az első percekben azt tapasztaltuk, hogy itt mindenki párosodik. Mindenki mindenkivel. :D Ráadásul a legtöbben nem csak egy emberrel. :D Kicsit sokkoló volt, de valójában számíthattunk volna rá. Néha belefeledkeztünk annak megfigyelésébe, hogy vajon a bohóc és a nyuszi hogy tud ilyen szorosan egymásra tapadni, vagy hogy a kaszás és a tündérke milyen érdekes párt alkotnak.
Időnk nagy részét ezen a kanapén ülve töltöttük a punk sráccal, akinek a lába látható a képen. :D Róla az derült ki, hogy egy barátját kísérte el, és úgy jutott be a buliba, hogy azt mondta, ő punknak öltözött. :D Elég jó arc volt, ráadásul egész este nem volt hajlandó felállni arról a kanapéról, és amikor mi véletlen elmentünk valahova, akkor ő végigfeküdt, és “aludt” – ezzel foglalva nekünk a helyet. :D Fotó nem készült róla, mert ahányszor meglátta Paprika Christian-t, ő egyből eltakarta az arcát. Ő volt az egyetlen, akivel úgy igazán beszélgettünk a buli folyamán. A legtöbb időt azzal töltöttük, hogy ültünk, vagy sétáltunk, és néztük, hogy mit csinálnak az emberek. Meg kell vallani, még soha nem nevettem ennyit. :D
Az est fénypontja egy műsor volt, amikor végre felkászálódtunk a kanapénkról, és bementünk a színpadhoz. Igazából sokat nem láttam belőle, mert nagy volt a tömeg, én pedig a fáradt lábaim miatt a hangfalon ültem. Az biztos, hogy táncoltak és énekeltek, ráadásul még egy tombolahúzás is volt, a szerencsés nyertes egy vízipipával térhetett haza. Neki már megérte. :D Az én 21-es számom most nem hozott szerencsét. =( Bár igazából amúgy sem vágyom vízipipára. :D A műsor érdekessége volt, amikor azokat hívták fel a színpadra, akiknek nemrég volt születésnapjuk, és akkor Balázs, meg még páran elénekeltek nekik valami barátságos számot, amire már nem emlékszem. :D De meglepően jó hangjuk volt. o_O
Majd kivan a sunám! :DDD Visszatérve a műsoros témára meg kell említenem egy kritikát is. A színpadi beszélgetés, ami Balázs és a műsorvezető között folyt, hihetetlenül erőltetettre sikeredett. Nem tudom, hogy előre meg volt-e írva, de teljesen azt a hatást keltette, szóval fiúk, ebbe még bele kell jönni. :D
Szokásomhoz híven egyébként nem ittam semmiféle alkoholt, egész este fantán éltem. :D Ildit annyira lesokkolták az ott történtek, hogy jópár sört megivott. xD Egyébként tényleg nagyon durva, hogy látsz egy jó pasit, a következő pillanatban meg már azt látod, hogy egy másik jó pasival kinyalják egymás száját. Már párszor elmondtam, hogy nincs gondom a melegekkel, de ez egyfajta veszteség a női nem számára, amikor egy határozottan jó kinézetű férfi úgy dönt, hogy ő bizony a saját neméhez vonzódik. A csúnyák felőlem párosodjanak ott, ahol akarnak. :D Persze jobban bántana a dolog, hogyha nem lenne barátom, így csak a többi nőt sajnálom, akik még nem találták meg a tökéletes férfit, és még ezen a bulin sem volt meg az esélyük, hogy összejöjjenek azzal, akivel akarnak, mert ki tudja…:D
Néha fotózkodtunk ám a néppel is, volt, mikor odajöttek ilyen fiúkák, hogy had legyen már közös fotójuk velünk… Hát, ha annyira szeretnék. :D Bár ezeket az alkalmakat megbántuk, mert ilyenkor volt, hogy valaki elfoglalta a kanapén a helyünket, mikor felálltunk. Viszont volt két srác, akiket mi hímnősnek neveztünk el, és velük mindenképp akartunk fotót! :D Ők úgy döntöttek, hogy ha már jelmezesdi, akkor nőnek öltöznek be. :D Az egyikőjük konkrétan Jeffree Star-nak öltözött. :D Egyből kihasználtuk az alkalmat, mikor megláttuk őket együtt sétálni, ráadásul a fotós közelében, és elkaptuk őket egy kattintásra. :D Íme az eredmény:
Ja, persze amit még nem is említettem, még táncoltunk is! :D Jó kis mulatós muzsikára. Ez azért magassarkúban nagy szó! :D Még Balázst is megtáncoltattuk, szóval ezzel jó ideig elmókáztunk, hogy néha jártunk 1-1 kört, aztán ha meghallottuk, hogy valami jó szám jön, akkor bementünk dánszolni… :D De a legkiégetősebb esemény az volt, amikor a “vonat nem vár” című szám alatt végigvonatoztuk az egész Glam-et, és közben kb. annyira röhögtem, hogy szinte kifolyt a könnyem, mert annyira abszurd helyzet volt, hogy 20 évesen, egy csapat, magát emonak valló egyénnel vonatozgatok…:D
Mondjuk kicsit érezhető volt, hogy azért mi már kinőttünk abból a korból, hogy mindenkivel párosodjunk, meg harcoljunk azért, hogy a fotós készítsen rólunk egy partyképet… De annak a kornak is megvannak a maga szépségei, és annak ellenére, hogy nem igazán barátkoztunk senkivel, nem beszélgettünk a punk srácon kívül senkivel, max. pár szót, pozitív élményekkel távoztam, mert tényleg nagyon-nagyon sokat nevettem, rég nem nevettem ennyit. Vicces volt látni, ahogy néhányan teljesen hülyét csinálnak magukból, és én már azért átlátom, hogy pár év múlva mennyire meg fogják bánni… :) De szegényebbek lennének, ha mindez kimaradna az életükből.
Ami még negatívumnak tudható be, hogy nagyjából hajnali 3:45-kor közölte egy szimpatikus biztonsági őr, hogy a hely bezár, és mindenki menjen kifelé. Ez nem lett volna baj, de 4:05-re értünk ki az Oktogon villamosmegállójába, az első villamos pedig 4:43-kor jött. Hogy miért nem sétáltunk? Mert már rohadtul fájt a lábunk. A megállóban abban a szerencsés helyzetben lehettünk, hogy néhány “emó” körbeállt minket, és “szórakoztattak”. Az egyik igen részeg állapotában próbált minket felváltva rávenni, hogy had smároljon le. :D Egy egyrészről vicces volt, másrészről idegesítő, hogy fél percenként kellett ellökdösnöm. Azután egy másik, nagyjából nálam egy fejjel kisebb, rózsaszín fufrus fiú kezdte el ecsetelni, hogy ő hogy megdugná Ildit… Engem ez mondjuk sokkolt. Ildit is. Próbáltuk neki elmagyarázni, hogy ez még véletlenül sem rajta múlik, és nagyjából rá szerettünk volna világítani arra, hogy egyáltalán nem felel meg Ildi ízlésének, de talán az alkohol hatása miatt, talán a saját egoizmusa miatt nem nagyon fogta fel a dolgot.
Közben olyan érdekes kérdéseket is kaptunk, hogy mi cyberpunkok vagyunk-e, meg hogy volt-e már emós pasink…:D Ezeken nagyjából csak nevetni tudtunk. ^-^ A kissrác, akiről az előbb meséltem, még a 173-as megállójában is azt bizonygatta, hogy ő micsoda manipulatív ember, és bárkit meg tud dugni, ez rajta múlik, nem pedig rajtunk. Ildi közben közölte vele, hogy törődjön inkább azzal a hatalmas pattanással az arca közepén…:D Kiégetős este volt, az tény. Szegény srácot megbántani sem szerettem volna, de azért jó lett volna, ha felfogja, hogy mi a helyzet… De a legcsúnyább, hogy véletlenül rátaláltam myvipen, és barátnője van… Már nem is azért, de ha Kristóf akár részegen, akár józanon egy lánynak is olyanokat mondana, hogy hogy csúsztatná be neki az ujjait, meg hogy baszná meg, hát kezét lábát eltörném… Még jó, hogy az én barátom értelmes. :D
Egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem, és örülök neki, hogy végre van egy fantáziadús hely, ahova az ember kiöltözhet, minden alkalommal máshogyan [hiszen ahogy Balázst ismerem, mindig ki fog találni valamit:)], nem pedig egy átlag party, ami arról szól, hogy az emberek betömörülnek az átlagos utcai ruháikba, és órákig rázzák magukat szarabbnál szarabb zenékre. Változatos volt, jó volt a hangulat, jó volt, hogy voltak olyan helyek, ahol lehetett beszélgetni, és elvonulhatott az ember, ha kedve tartotta. A műsorral szintén színt vittek az estébe, bár azon még biztos csiszolni fognak, hogy egyre jobb legyen a színvonal.
Végül pedig boldog vagyok attól, hogy nem vagyok olyan felszínes szar alak, mint az ország nagyjából 90%-a, és képes voltam elmenni, és a saját szememmel meggyőződni arról, hogy hogyan is zajlik ez a buli. Ettől nem leszek sem emo, sem semmi más, csupán egy nyitott ember, aki nem fél még úgy is elmenni bárhová, és megtapasztalni bármit, hogy esetleg az ostobábbik réteg lenézi emiatt… Inkább azoknak kéne igen mélyen magukba nézniük, akik elítélnek mindenkit ismeretlenül, vagy egy kép alapján, és nem veszik a fáradtságot, hogy utánajárjanak a dolgoknak.
Én nagy valószínűség szerint a következőre is el fogok menni, ahová estélyibe kell öltözni. Az embernek nem sűrűn van alkalma ilyen ruhákat hordani. Aki meg akar maradni az átlag szarnál, maradjon csak, de én kihasználom az ilyen ritka alkalmakat. ;D
Mert nekünk így jó.
