Végeláthatatlan

Szeretek itt lakni, még mindig úgy mondom, az “új ház”, miközben már itt lakunk lassan 9 hónapja. Talán azért nem sikerült megszoknom, hogy ez már nem új, ez már régi, mert a problémák miatt, amik adódtak, nem igazán sikerült még otthonossá tennem. Torlódnak előttem a tennivalók, és ez nagyon zavar.

Adott, hogy az éjszakai munka rendkívül leterheli a szervezetem, így napközben többnyire csak alszom – ami ugyebár normális -, nem vagyok képes semmi másra. A hétvégém nem is hétvége, hiszen pénteken hazaérek reggel munkából 7-8 óra körül, ami ugye azt jelenti, hogy én a pénteki napból 6-7 órát már ledolgoztam, hazautaztam, fáradt vagyok. Sokszor pénteken pihenem ki az egész heti fáradalmaim, és egyszerűen alig bírok felébredni, szóval a péntek maga teljesen hasztalan, mint “hétvége”, mert nem csinálok semmit. Szombaton ugyebár bevásárolni kell, főzni, mosogatni, ruhákat mosni, megpróbálni valamicskét összepakolászni. Vasárnap pedig már ott vagyok, hogy pontosan tudom, hogy le kell feküdnöm koradélután aludni, hiszen este 7 körül már ébrednem kell, és készülni arra, hogy munkába menjek. Úgyhogy nekem heti 1 szabadnapom van, ha úgy vesszük, mert pénteken még bőven dolgozom, vasárnap pedig már dolgozom. Nem egy ideális állapot.

Nem sokkal az ideköltözésünk után problémánk akadt a penésszel. Még mindig nem 100%-os a helyzet, de emiatt is sok tennivaló volt. Folyamatosan penészölővel fujkálni a falat, próbálni letisztogatni… Majd segítséget kértünk az ügynökségtől, akik gyakorlatilag ránk fogták az egészet, azt állították, hogy amiatt alakult ki, hogy nem tartjuk folyamatosan nyitva az ablakot (télen??), és mert a szobában szárítjuk a ruháinkat (hol máshol?). Mindenesetre kértünk ablak és ajtócserét, szárítógépet és párátlanító szerkezetet, amiket meg is kaptunk. Azóta javult a helyzet, és mint kiderült, az ügynökség összes házában ugyanez a probléma lépett fel, szóval végül is rájöttek, hogy nem mi vagyunk a penészedés okai. Ami szép és jó, de a problémát nem oldotta meg.

A fal miatt a vadiúj szekrényem hátulja elkezdett penészedni, ami hatással volt a benne lévő ruhákra. Az ÖSSZES ruhám ki kellett pakolnom zsákokba, a szekrényeket kívül-belül lemosni, fertőtleníteni, majd elkezdeni a ruhák kimosását. Nagyon sok ruhám van, ami azt jelenti, hogy még mindig sehol sem tartok ezzel az egésszel, és úgy érzem, soha nem lesz vége. Egyszerűen nincs arra kapacitásom, hogy minden nap egy mosógépnyi adagot kimossak, megszárítsak, összehajtogassak és eltegyek. Nem is látom át, hogyan lenne elég tárolóhelyem a ruháimnak.

A lolita ruháim egytől-egyig egy zsákban pihennek és várják, hogy eljöjjön az ő idejük… Frusztrál, hogy nagyon régóta nem tudtam hordani egyet sem. Utoljára a tavaly karácsonyi HyperJapan idején öltöztem lolitába, akkor is épphogy az esemény előtt két nappal mostam ki azt a néhány ruhadarabot, amire szükségem volt.

Szóval ez a helyzet… Szeretnék aktívabb lenni itthon, szeretnék erőt arra, hogy mindezeket a dolgokat megcsináljam, és végre otthonosan érezzem magam, de folyton legyőz a fáradtság.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s