Amsterdam

DSCF5250

Nos, ez a világ legnehezebben létrejövő utazása volt. Egyik mélypontról estünk a másikra. A legfőbb tanácsom, hogy SENKI ne foglaljon helyet az orangeways-nél. Az utazásom időpontja május 23-ra volt kitűzve, szépen készülődtem is rá, minden el volt intézve, műszakcsere, szabadságok kivéve… Amikor is május 21-én, vagyis az utazás előtt 2 nappal kaptunk egy e-mailt az orangeways-től, amiben nagyjából az állt, hogy “bocsi, de mégsem indítjuk a buszt”. Természetesen egyből elkezdtük keresni az egyéb megoldást, amivel kijuthatnék, és az egyetlen értelmes, és nem túl drága lehetőség az eurolines volt. De amíg agonizáltunk, és keresgéltük, hogy mi lehetne még, addig május 23-ra elfogyott az összes szabad hely, így május 21-én száz százalékig meg voltam róla győződve, hogy ez az utazás nem fog létrejönni. Május 22-én csütörtökön egy ötletre ébredtem, hogy mi lenne, ha spontán módon még aznap elutaznék… Szerencsére a munkahely rugalmas volt, a munkatársaim pedig segítőkészek, úgyhogy kb. fél óra alatt elkelt a munkamennyiség, amit én csinálnék, úgyhogy elengedtek szabadságra, így villámsebességgel elkezdtem dobálni a bőröndbe a cuccokat, miközben anyu foglalta a jegyet, és intézte a továbbiakat. Délelőtt még átjött Pálma egy kis lelki támogatást nyújtani, majd később, 15:30-kor már a buszon voltam, és száguldottam Amszterdam felé.

A 22 óra buszút rendkívül megviselt. Nem is igazán az út, hanem a buszon lévő emberek. Megtalált a világ legidegesítőbb, legborzasztóbb embere, aki nyilván, miután mindkettőnknek vannak piercingjei, úgy gondolta, hogy azáltal biztosan vannak közös témáink. Szörnyen kínos volt az egész, és nagyon vártam, hogy végre megérkezzünk. Nem aludtam semmit. Ráadásul az utolsó órákra még felszállt egy német férfi, aki részeg volt, hajnövesztővel kenegette a kopaszodó fejét, és közben ordibált a többi utasnak, és kínálgatta őket piával… Majd elkezdett Hitlerezni, és robbantásokról beszélni. Rendkívül felemelő volt.

Az ott töltött idő szuper volt, igazából minden nap rengeteget – 8-10 órát – sétáltunk, várost néztünk, jókat ettem, vásároltam, kikapcsolódtam. Esténként, miután hazaértünk, a kertben, vagy a nappaliban teázgattunk, beszélgettünk. (És négykézláb csúszkáltunk a földön kb., annyira fájt a lábunk.:D) A lábam még mindig nem jött rendbe, eléggé megártott neki az utazás, az egyik térdem nem bírja a gyűrődést, és azóta is fáj, ha kicsit többet sétálok, vagy sokat ülök egy helyben.

Nagyon nem volt kedvem hazajönni egyébként, már lassan tényleg mindenhol jobban érzem magam, mint itthon. (mármint nem maga a lakás, vagy a szeretteim miatt, hanem az ország és az itteni emberek miatt) Remélem, hogy minél hamarabb újra tudok időt és pénzt áldozni arra, hogy visszatérjek Mónihoz, és néhány ilyen szuper napot töltsek ott.

Néhány fotó:

DSCF5021

DSCF5042

DSCF5046

DSCF5078

kedvenc postaládás burgerem:D

DSCF5101

DSCF5105

DSCF5263

DSCF5338

DSCF5339

 

Reklámok

One thought on “Amsterdam

  1. én még így utólag a Travel Agencyt ajánlanám 26 éves korig fél áras, ingyen forró csoki a buszon, plusz tudsz filmet nézni (minden támlában van egy tablet és kapsz egy fülhallgatót is ) , én már 2 éve velük megyek Szlovákiába ami oda vissza 4000Ft. az Orange Waysről én is csak rosszat hallottam :/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s