Merengő

Merengés az élet furcsa dolgain, érdekes szituációin… Tegyük fel, hogy van egy lány. Nem kell, hogy elnevezzük, a nevét úgyis mindenki ismeri, és te, aki olvasod, biztosan be tudsz helyettesíteni egy nevet a saját ismerősi körödből. Szóval… Ez a lány úgy gondolja, hogy nagy népszerűségnek örvend, mert sok ismerőse van, sokat bulizik, követi a legújabb trendeket (bár ez kicsit kettős, mert ő úgy hiszi, egyedi, de közben valójában a tucat divatjának hódol). Folyamatosan azon igyekszik, hogy a facebook segítségével menőnek tűnjön mások szemében. Kiírások, fényképek formájában. Becsekkol mindenhonnan, tudjuk, amikor épp bulizik, tudjuk, hányadik piáját itta meg, tudjuk, hogy mennyire hihetetlenül “feeling” volt az este, amikor segg részegre itta magát. Heti 3-szor. Vagy többször. Pasija nincs, de sokan pletykálnak róla. Sokan mondják, hogy olcsó kurva, akit bárki megbaszhat, és aki akarta, már meg is tette. Sok a közös ismerős, gyors az információ áramlása… Kinevetik, pedig csak népszerű akar lenni, és nem igazán tudja, hogy mi ennek a módja. A “young and free” életérzésnek él, de sokszor mégis az jön le, hogy ez csak kétségbeesett kapálózás, és valójában arra vágyik, mint mindenki más, egy szerető párra, aki mellett lenyugodhat, aki nem veri át soha, aki a tenyerén hordozza, de mivel nem adatott meg, ezért inkább szidja a hímnemű egyedeket, és őket okolja mindenért. Sokan mondják, hogy ostoba, és én sokszor gondolkodom azon, hogy vajon tényleg az, vagy csak könnyebb úgy tenni? Könnyebb az élet, ha az ember azt mutatja kifelé, hogy buta? Ha minden egyes kiírásával azt sugallja, hogy olyan egyszerű, mint egy tégla? Lehet. Sokszor nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek rajta, sajnáljam, vagy megvessem… Igazából kicsit sajnálom, mert ahányszor felmerül a neve bármilyen beszélgetésben, bármelyik ismerősömmel, soha senki nem mondta még azt, hogy: “jaj igen, az a csaj olyan jófej”… Mindenki nevetségesnek tartja, szánalmasnak, és privátban mindenki a képeit linkelgeti, és a kiírásait másolgatja, és az emberek együtt nevetnek. A lány ezt tudja? Nyilván nem. Mármint… Talán sejt valamit, mert néha vannak olyan jellegű kommentek, amik kigúnyolják, de ezekkel nem foglalkozik, kitörli, vagy válaszol valami frappánsat, amivel azt gondolja, hogy jól leoltotta az illetőt. Azt gondolja, hogy ez csak pár ember, és az a pár ember a hibás, nem pedig ő. Sokan azt mondják, nincs önkritikája… De hogyan is lehetne, ha esze sincs? Vajon tényleg így van? Vagy a mérhetetlen mennyiségű pszichés problémáját próbálja palástolni ezzel a felvett “menő” álarccal? Könnyebb lenne azt gondolnom, hogy csak egy buta, feltűnési viszketegségben szenvedő ribanc, de én szeretek elgondolkodni az embereken inkább, mint első benyomásra ítélni. Vagyis ez nem is első benyomás… hiszen évek óta látom, ami  megy körülötte. Szóval inkább úgy fogalmazok, hogy a külső szemlélők elé tárt kép alapján nem szeretnék ítélni feltétlenül, megadom rá magamban az esélyt, hogy talán ez mégsem a valóság. Talán ő is egy kedves, szeretetreméltó lány, aki társra vágyik, és aki a sok csalódás miatt látta jobbnak felvenni ezt a viselkedési formát.

Amire viszont nem számítottam: kiszemelt engem. Célba vette az öltözködésemet, de nem csak az enyémet, hanem a barátaimét ugyebár. Tehát ez a lány, akiről fent írtam, elkezdett megítélni az öltözködése alapján 20x, 30x éves embereket, családanyákat, komoly, dolgozó nőket, akik a szabadidejükben szívesen hódolnak egy japán utcai divatnak. Ilyenkor mi a teendő? Hagyjam, mondván, hogy úgyis elegen röhögnek rajta és tartják szánalmasnak csak úgy önmagáért, és a feltételezett szellemi csökevénységéért, vagy szembesítsem a dolgokkal? Finoman már utaltam rá, hogy az én elveim szerint inkább nevessenek egy öltözködési stíluson, amit képviselek, mint az intelligenciahiányomon… Csak nem értem a dolgot. Furcsa dolog, hogy ha valósak azok a feltételezéseim, miszerint ez csak egy álarc, akkor miért köt bele ilyen felszínes dolog miatt más emberekbe, mint az öltözködés? Nem hallott még arról, hogy nem külső/ruházat alapján szokás ítélni?:) És persze mi volt a felvetése: hogy mi menőnek érezzük-e magunkat ettől… Az élet minden dolgában a menőséget keresi. Menő akar lenni az öltözködésétől, menő akar lenni a cselekedeteitől, az átbulizott éjszakáktól, a kikiáltott (hamis) életérzéseitől, és azt gondolja, hogy mások is így élnek. Mi nem akarunk menők lenni.

Mi azt tesszük, amit szeretünk, azt tesszük, ami boldoggá tesz minket, nem pedig azt, amitől menők leszünk.:)

Reklámok

3 thoughts on “Merengő

  1. Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül a “filozofálgatok az emberek viselkedéséről” érzéssel, mert szerintem ez egy nagyon hasznos dolog, csak igen kevesen tudják magukénak. Abszolút egyetértek veled, hogy nem szabad a külső látszat (beleértve ebbe mindent) alapján megítélni az embereket. Többször volt már rá példa, hogy kíváncsiságból megkértem valakit, mondja el a véleményét rólam első, vagy néhány találkozás után, és az emberek kb. 95%-a ha teljesen nem is, de részben igen rosszul ítélt meg. Szerintem helyesen teszed, ha adsz egy esélyt neki, hogy felfogja, nem jó ötlet így “rászállni” másra, de ha egy határon túl megy, azért érdemes valahogy tenni ellene, főleg, ha már komolyan zavaró a dolog.
    Sosem értik az emberek, miért öltözködöm nekik furcsán, szerintem inkább csak másképp, így a szívemből szóltál. :3

    • Valójában már a finom kritikámat sem tudta elfogadni, amit arra tettem, hogy melyik jobb, ha valakinek a külsején nevetnek, vagy ha valakinek a belsőjén… És törölt az ismerősei közül. Szóval ez már tényleg csak utólagos elmélkedés:) Csak hogy mint ember, vajon van-e jogunk hozzá, hogy megmondjuk valakinek, mit is gondolnak róla az emberek… Mert az egy dolog, hogy ő támad, hogy ő sérteget, de vajon kell-e tudnia, hogy pont ő az, aki inkább meghúzhatná magát, és foglalkozhatna azzal, hogy ő hogyan öltözik, ő mit tesz, és próbálhatná helyreállítani a saját megítélését mások előtt. Mert nem az enyémmel kéne foglalkoznia, az biztos… A sajátjával pedig van mit bőven.

  2. Az ilyen emberekkel az a probléma, hogy annyira szar az életük, hogy jobb, ha máséval foglalkoznak. Nekem is volt sok ilyen ismerősöm. Mindig másokkal foglalkoztak,” jajj hogynézki,mit eszik, stb ”
    A végén majd kiderül, hogy pl: otthon verik, vagy nem engedik kiteljesedni, mindig elnyomják. Mindig valami ilyesmi van a háttérben..
    Nem kell foglalkozni vele és lenyugszik, hogy senki nem figyel rá.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s