Archive | július 2010

deep inside, you cry cry cry…

Érzem a zavart, érzem, hogy gond van, de az még nagyobb gond, hogy velem nincs megbeszélve…

Hajnali 9:43 van. Azért vagyok már fenn, mert 11-re megyek edzésre… Fogalmam nincs, miért írattam be magamnak ilyen gyík időpontokat, ahelyett, hogy aludhatnék nyugodtan. Hétfőn 10-re megyek… Komolyan agyhalott vagyok.
Kijött rajtam valami allergia, vagy megfázás féleség. Szerintem inkább allergia, mivel az orrom is és a szemem is folyik állandóan.:D De utolsó információk szerinte semmiféle növényre nem vagyok allergiás, tehát nem tudom, ez most mitől lehet…

Tegnap egyébként arra is rájöttem, hogy az életem kezdi elérni azt a szakaszát, amikor az evést élvezem a legjobban.:D Nem tudom, hogy egyes emberek hogy tudnak egész életükben diétázni meg fogyókúrázni… Annyi finom ételtől fosztják meg magukat. Én biztos nem bírnám.:D Tegnap nagyjából nyolcszor ettem, ami nem éppen okos dolog, de nem tudtam ellenállni a csábításnak.:D Mostanában kovászosuborka-rajongó vagyok, minden nap eszek. Azt hiszem most is azzal fogom kezdeni a napom.:D De most délután visszafogom magam. Edzés után egy kis ebéd, aztán elmegyek Marcival mászkálni, és megpróbálok mászkálás közben sehol sem zabálni…:D

Amúgy nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én kifejezetten örültem a hűvösebb időnek. Bár az idő miatt nem mászkáltam annyit, mint normál esetben, de legalább volt időm gondolkodni. Persze ez nem mindig jó, sőt, az esetek többségében kifejezetten rossz, ha elkezdek gondolkodni, mert befordulok, aztán annak nincs jó vége… Jó lenne, ha valakivel megbeszélhetném a problémáim, de egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy bárkit is traktáljak vele. Inkább el vagyok magamban, maximum felrobbanok egy idő után.:D

Most viszont be is fejezem, mert lassan indulnom kell… Ja, és szeretném, ha írnátok nekem gólyatáboros élményeket! Kíváncsi vagyok, kinek milyen volt, hogy felkészülhessek a legrosszabbra augusztus 26-ig…:D

Reklámok

Ráhatás.

Ez a hypoxi trainer tényleg hatásos. A bőröm minősége sokkal jobb lett tőle, ráadásul a derekam, hasam, csípőm és combom több centivel lett vékonyabb, mint amikor elkezdtem az edzést. Még 4 alkalom van hátra. Ójessz!

Ha…

Éjjel alig bírtam elaludni, most pedig “korán” felébredtem [nekem korán], elkezdtem agyalni, és ismét nem bírok aludni… Még mindig azon gondolkodom, mi lett volna, HA más a sorrendem… Persze győzködöm magam, hogy Corvinuson biztos nem bírnám a kémiát, meg a fizikát, úgyhogy jobb, hogy hátrébb van… Muszáj lenne elkezdenem hinni a sorsszerűségben, és nem agyalnom rajta.

Felvételim története… Nem egyszerű.

Ma minden kiderült… Mint ahogy minden, ez sem ment egyszerűen, megzavarodtam, megijedtem, majd fellélegeztem.

A sorrendem ez volt:

1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.

És akkor most elkezdem a mesélést… A Pont Ott Partyn együtt izgultam a kis barátaimmal, hogy ki hova jut be vajon… Minden szakon 391 pontom van, KIVÉVE egyen… Természetesen a japánon.:D Azon más tárgyakat számítanak, ezért ott csak 377. Persze egyedül a 391 volt a fejemben, amikor ott álltunk, és bámultuk a kivetítőt. Az első három helyet eleve TELJESEN esélytelennek tartottam, és már nagyon régen lemondtam róluk, mert tudtam, hogy nem lesz annyi pontom, ha nem sikerül befejeznem a német nyelvvizsgámat.

Barbival teljes mértékben úgy terveztünk, hogy ELTE pedagógiára fogunk mindketten bekerülni, igazából már 100%-ig ez volt az “álmom”, erről fantáziálgattam, más eszembe sem jutott.

A kivetítőn először a Corvinus élelmiszermérnöki szakát láttam meg, amire tudtam pontosan, hogy ha minden kötél szakad, bekerültem államira… Ha egyik előtte lévő sem jönne össze. Amikor az Eltéhez gördült a kivetítő, és megláttam, hogy a pedagógián a tavalyi 366 helyett idén 398 a pont, kezdtem összeomlani. ^-^ Barbival együtt. Itt nagyjából úgy éreztem, hogy vége mindennek.:D Nem kerülünk egy intézménybe, egyedül kell nekivágni a jövőnek, ráadásul valami olyannak, ami egyáltalán nem volt tervbe véve.

Azután tovább gördült, a Kodolányi andragógia pontszáma is laza 30-at ugrott a tavalyihoz képest, úgyhogy megrökönyödve láttuk, hogy erre sem kerültünk be. A teljes összeomlás szélére kerültem.:D Azután megjelent hirtelen a Károli, amiről ugye már rég letettem, és megláttam, hogy a japán költségtérítésest a tavalyi 395-ről levitték 381-re… Egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy azon a szakon nem is 391 pontom van…:D Ledöbbentem, hogy bekerültem japánra.

Azért a biztonság kedvéért megnéztem a többit is, ZSKF is sikerült, BCE is, ELTE szociális munka is…

Mikor hazatértem, és közöltem anyuval, hogy KRE japán szak… Hát, nem mondanám, hogy örült, és igazából én sem nagyon. Mivel a 170ezer forintos félév elég húzós. Valamiért megijedtem a kihívástól, elkezdtem beszélgetni egy fiúval, aki oda jár, és rengeteg olyan dolgot mondott, amit még a nyár maradék 1 hónapjában kéne megtanulnom. Emellett még sok ijesztő dolgot… Ráadásul nem váltott ki olyan szintű örömöt maga a [nemlétező] bekerülés, mint amilyet vártam.

Lehet, hogy mégis van sors? Épp tojásrántottát csináltam, amikor rájöttem, hogy japánon nincs is annyi pontom. És a meglepő az volt, hogy megkönnyebbültem. Bár hajnali fél 2 volt, de felébresztettem anyut, hogy elmondjam neki, és ő szintén örült. Szeptembertől a zskf andragógia szakán fogok tudást erőltetni a fejembe. Bár verem a falba a fejem amiatt, hogy nem a Corvinust tettem elé, már fogalmam nincs, miért így csináltam meg a sorrendem… Bár nem hiszek a sorsszerűségben, de Barbival mégis együtt vágunk neki a főiskolának. És bár nem japán, nem egyetem, de valamiért mégis úgy érzem, hogy óriási tehertől szabadultam meg ezáltal. Hiszen eleve nem akartam megjelölni költségtérítésest, anyu vett rá, abban a hiszemben, hogy át tudok kerülni államira… De már azt a 170ezret is sajnálnám, ha máshova be tudok kerülni államira is.

És természetesen ha ez nem fog tetszeni, bármikor változtathatok rajta.

Bár messzire kell majd iskolába járnom, de az andragógia, mint szak, nagyon érdekel, és szívesen dolgoznék ilyen területen. A vicces az, hogy gondolkodtam azon is, hogy a zskf-et törlöm a listámból, és akkor most a corvinus leendő diákja lennék [mivel a kjf pedagógia nem indult], de nem bánom, hogy mégsem töröltem. Így kellett lennie? Talán. :D

Ha újra kéne felvételiznem, teljesen más sorrendet csinálnék, és más szakokat…:D Bár szerintem ez így megy, ha az ember változik.